Mint a cím is sejteti, döntöttem. Még mindig fáj a szívem a dizájn miatt, de vannak dolgok, amiket nagyon hiányolok innen, és ezeket egyre jobban hiányolom. Szóval, költözöm, az új címem: http://whydoboz.blogspot.com/

Azon töprengek, hogy elköltözöm, de sajnálom itthagyni Peti csudaszép dizájnját...

Hátööö... nincs mentségem, tiszetlt bíróság. De tulajdonképpen senki nem nyaggatott, hogy miért nem írok

A helyzet az, hogy mostanság igen trehány módon ápolgatom netes kiskertemet. (Ami alatt továbbra sem a farmville-t vagy valami hasonlót kell érteni. Valahogy mindig egy kert jut eszembe, amikor arra gondolok, milyen apró dolgokat kéne megcsinálnom, hogy ne maradjak le, és mennyi helyen.) Aki keres ott, az megmondja, hogy msn-en se látnak, nemhogy blogon, leginkább még a molyfüggésem maradt meg, meg van egy új kedvenc játékom (neem, még mindig nem a Farmville ), fórmus-szerepjátékos, ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyet meg a fantasyt. Lanawin nek hívják amúgy, és nahát, ez egy link volt

Majd igyekszem buzgóbb lenni, becsszó. Próbálok, aztán majd lesz valahogy  

Manótól kaptam, tovább megy mindenkinek, akinek kedve van hozzá

 01 – A múlt év legjobb könyve:

Wass Albert: A kastély árnyékában

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad:

David Almond: Szárnyak titka

03 – Kedvenc könyvsorozat:

Darren Shan: Vámpír-könyvek

04 – A sorozat kedvenc része:

Darren Shan: A hajnal gyilkosai

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől:

Varró Dániel: Szívdesszert

06 – Szomorúvá tesz:

Erich Segal: Love Story - Szerelmi történet

07 – Leginkább alulértékelt könyv:

Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás

08 – Túlértékelt könyv:

Voltaire: Candide vagy az optimizmus

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis:

Elsa Morante: A történelem

10 – Kedvenc klasszikus:

William Shakespeare: Hamlet

11 – Ami nagyon nem tetszett:

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem:

Petőfi Sándor: János vitéz

13 – Kedvenc író:

Wass Albert

14 – Kedvenc könyv az írótól:

A kastély árnyékában

15 – Kedvenc férfi karakter:

Varjassy István báró

16 – Kedvenc női karakter:

Varjassy báróné

17 – Kedvenc idézet a könyvből:

"Vakok az emberek és süketek? Vagy vakítják és süketítik őket?"

18 – Csalódtál benne:

Paulo Coelho: Tizenegy perc

19 – Legjobb adaptáció:

J. K. Rowling: Harry Potter és a Bölcsek Köve

20 – Kedvenc romantikus:

Charlotte Bronte: Jane Eyre

21 – Gyerekkori kedvenc:

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

22 – Kedvenc saját könyved:

Mark Twain: Oliver Twist

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:

Cecilia Ahern: The Gift

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:

Denisa Wry

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:

George Orwell: 1984

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:

Christopher Paolini: Elsőszülött

28 – Kedvenc könyvcím:

Nick Hornby: About A Boy (a történet tükrében kedvenc)

29 – Mindenki utálta, kivéve te:

Egy sem jut eszembe, mindent szeret még valaki...

30 – Abszolút kedvenc könyv:

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak 

Nem megijedni (na persze, ugyan ki ijedt meg?), nem csukom be ezt, csak mostantól a versek-novellák nem itt lesznek, hanem önálló helyet kapnak. Az első oda felpakolt már olvasható-véleményezhető is itt: Szösszenetek

Merthogy megnéztük ám A Zemberrel, elszorítottam a vérkeringését, és, bevallom nőiesen, akadt egy-két másodperc itt-ott, amit csukott szemmel néztem. De hát lány vagyok, vagy mi a fene, ha jól is titkolom néha.

Sajnos a port.hu fórumát is megnéztük, ahol ezer 13 éves kis idióta ugat arról, hogy mekkora trágya volt az egész - bezzeg, ha egy kicsit gondolkodnának. Lehet, nem is nézték, csak beültek, mert az menő, nem tudom Amúgy nem vagyok fanatikus, csak ezek felhúztak kicsit az értetlenségükről. Tehát a vádak és a válaszok, vigyázat, spoileres lehet.

1. Semmi 3D nem volt az egészben, csak amikor a végén a doki eldobta a fűrészt.

Oké, nem volt minden teljesen 3D, de szerintem ezt nem is igen várta el senki. Viszont igenis voltak benne szép jelenetek, engem például határozottan kényelmetlenül érintett, amikor Jill-darabkák repültek felém.

2. Semmi értelme nem volt a gyilkosságoknak, eltűnt a Jigsaw-féle igazságosztó szál, a kínzások/gyilkosságok célja nem az emberek megjavítása volt a cél. Plusz Hoffmann legyilkolta a fél rendőrséget, annak nem volt semmi értelme, meg főleg köze a sztorihoz.

Kedves gyerekek, hadd súgjak meg egy titkot: Mark Hoffmann nyomozó nem egyenlő Johnnal, alias Jigsaw-val. Nem mellesleg Hoffmann egy elmeroggyant gyilkológép, köze nincs az eredeti elvhez. A rendőrök leölése meg már a saját Jill elleni hadjáratának volt a része, annak végképp semmi köze az eredeti célhoz.

3. Miért nem ment vissza a doki a családjához?

Na látjátok, ezt én se tudom. Meggárgyult szegény. Megesik olyanokkal, akiket rákényszerítenek, hogy levágják a saját lábukat.

Nos, ami a koleszt illeti, a régi szobánkat nem kaptuk vissza, de a szobatársak maradtak, a hangulat továbbra is ferge... most figyeljetek... TEGES!

Suliról persze még nem nyilatkoznék, az első hétben nyilván nem mutatta meg az összes méregfogát, de nem lesz kutya, bár, mint Lujó megjegyezte, pofátlanul kevés óránk van. Hozzá kell tennem, a kevés órám mellett ott vannak a MeDiákos feladatok is, állásbörze-szervezés, újságszerkesztés,egészség-nap, egészség-klub, irodai ügyelet, ilyesmik. Pláne úgy lesz vicces, hogy megkaptam az újság-főszerkesztői posztot

Tehát, mondhatnám, hogy walkin' on sunshine, de a sunshine itt is hiánycikk mostanában, pénteken például olyan eső volt, hogy eláztam, mire átértem a Studival szemközti buszmegállóba... (Arról már szó se essék, hogyan reagált erre a MÁV )

"Miért civódtok, hiszen mindnyájan hallhattátok volna dalomat. Azt pedig ne gondoljátok, hogy nektek szól dalom. Mert bár ti hallhattok és szívesen énekelek, de dalomnak minden szava, minden hangja pacsirtatársamnak szól, annak az egynek, aki megérti, s nekem válaszolni tud."

...s tárgyfelvétel énnekem. Ma délelőtt némi anyázás és őrült Sweet Home Alabama-hallgatás közben sikerült felvennem a tárgyaimat. Nem volt olyan szerencsém, mint előző félévben, néhol betelt a csoport, ami kinéztem (és a kiszemelt tanár többi csoportja is), de azért egész elviselhető órarendet hoztam össze. Persze megint lesz egy napom, amikor reggeltől estig a Campusban rohadok, de hát van ilyen, az én órarendem se lehet mindig tökéletes.

Koleszt is kaptam egyébként, megint a Studiban fogok lakni, megint a 134-ben, és megint Beával  

"Egy ilyen pasas mellett nem fenékig tejföl az élet. De ahol tejföl, ott nagyon."

Fable szavaival ennyit tudok mondani erről az évfordulóról.

Kikívánkozik belőlem egy kedves hagvételű bejegyzés arról, milyen kiváló a szervezés ebben a városban, mennyire tekintettel vannak mindenkire, és mennyire azt büntetik, aki azt megérdemli.

Úgy egy hónapja (vagy másfél, mit tudom én már) térzenéztünk a zenekarral a nyári fesztivál zárásaképp. Azt mondták, játszhatunk fél 8-ig, mondtuk, ok. Fél 8 előtt tíz perccel harsány dobolás hozta a tudomásunkra, hogy a Hooliganst kísérő népes sereg órája minden bizonnyal tíz percet siet, és ennek megfelelően úgy gondolták, ők bizony elkezdik a hangpróbát. A dolog vége az lett, hogy szétdobolták az Ördöglovas Palotást, és hiába tapsolt a közönség harsányan, el kellett takarodnunk a színről, mégpedig sietősen. Fél 8-ra már raktárban volt az ütőscucc, és a legtöbben hazamenni készültünk.

Aztán a mai nap: a (F)apácák énekstúdió lépett fel, köztünk Hugi, úgyhogy ismét páholyból szemléltem az eseményeket. Eleve csak fél órával később kezdhettek, állítólag azért, mert délután a bábszínházasok annyival tovább szerepeltek. Mindezek után elég ócska volt a hangosítás, a kíséret üvöltött, ők meg szerintem magukat se hallották, nemhogy a többieket, és a számok fele olyan hamis volt, hogy minden egyes zenész-idegszálam szakadni készült. Nem baj. Mindezek után még simán belefér, hogy három számmal a vége előtt elküldjék őket, mondván:

a) besötétedett, és nincs világítás a színpadon.

b) bent, az iskolaudvaron már elkezdődött a János vitéz.

Na most, csak egy pár kérdés, csak úgy kíváncsiságból.

Miért nem lehet egy banda utolsó mikrofonpróbázóinak megmondani, hogy kussoljatok már gyerekek, más is játszana? Oké, értem én, hogy ők a Nagy Pesti Zenekar Nagy Pesti Kísérőemberei, na de mégis.

Miért nem lehet a bábosoknak megmondani, hogy ennyi időt kaptatok, tudtátok előre, letelt, menjetek innen? Vagy ha nem tudták előre, miért nem lehetett előre megmondani nekik? Jobb helyeken az úgy szokás.

Mi az, hogy nincs világítás a színpadon, könyörgöm? (Bár végül is minek egy esti koncerthez, tényleg, elvégre annyira északon vagyunk, hogy ilyenkor fél évig világos van, csak most hirtelen jött a tél.)

Miért nem lehet átüzenni a jánosvitézes bandának, hogy az előttük levőknek még van három száma, kezdjenek már tíz perccel később? Nyilván belerokkantak volna, ők is biztos Nagy Művészek, akiknek a tehetsége csak bizonyos időpontokban működik.

És ez még csak az idei nyári adag, hölgyeim és uraim, nem emlegettem fel például azt, amikor évekkel ezelőtt a Benkó Dixieland Band egy órát várt, aztán fél órával hamarabb elzavarták őket, merthogy kezdődött a tűzijáték. Azelőtt rendszeresen jártak ide, azóta, úgy tudom, egyszer sem voltak itt.

(És most csak azért sem kezdem el a "bezzeg ha mi kérünk valamit" szöveget, mert az már végképp túl indulatossá tenné ezt a kis szösszenetet.)

Ennyit tudok mondani Orosházáról.

Szombaton indulunk Sopronba családilag, többek között erről jutott eszembe, mennyiféle helyen voltam a nyáron, és mennyire keveset voltam egy helyen... Íme a helymeghatározások a naplómból, onnan kezdve, hogy megvoltak a vizsgáim. Vagyis nem egészen, inkább Svájctól, akkor még hátra volt a pénzügy.

Tornaterem, Stüsslingen, Svájc
Busz, egyelőre Stüsslingen, Svájc
Lostorf, betonbunker Svájcban
Busz, Aarau, Svájc
Stüsslingen, Svájc
Iskola, Stüsslingen, Svájc
Bunker, Lostorf, Svájc
Studi, Szolnok
Itthon
Vonat Bp. felé
Kőbánya felső, resti
Vonat (remélhetőleg Bcs. felé)
Vasútállomás, Bcs.
Itthon
Karrier Iroda, buszra várva (Szolnok)
Pécel, szemben ülve a vadonatúj jegesmacimmal
Pécel
Vonat
Itthon
Tatabánya
Pécel
Stomatológiai Intézet, Bp.
Egy másik váróban
Itthon

Elvoltam idén, na  

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Életed legboldogabb napja:

Amikor a szolnoki Tisza-hídon átsétálva rádöbbentem, hogy már nem is akarok meghalni.

A legnagyobb buli, amin részt vettél:

A Nézőpont Kérdése-koncert a csajokkal, amitől Buffynak még másnap is ugrált kicsit a feje J

A legnagyobb pofon, amit kaptál:

Ha érthetjük képletesen: az, amikor 14 éves koromban felborult körülöttem minden, és rá kellett jönnöm, hogy a világ nem csupán rózsaszín vattacukor és rigófütty.

Életed lemeze:

Avenged Sevenfold: Avenged Sevenfold

Könyv, amit újraolvasnál:

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak. Anyu egyik barátnőjénél nyaraltunk, amikor olvastam, és azóta se láttam sehol.

Film, amit újranéznél:

Csodás álmok jönnek

Dal, ami a legjobban jellemzi az életed:

Limp Bizkit: Behind Blue Eyes

A legcikibb kedvenc:

Take That: Patience

Tett, amit legjobban megbántál:

Amikor Mano felhívott, de aztán nem szólt bele, és én nem derítettem fel jobban az ügyet. Mint kiderült, azért nem hívott, mert elájult a kapujukban.

Randi, amire nem mentél el:

Csak olyan volt, amikor a másik fél nem jött el.

Történés, amit leginkább visszacsinálnál:

A 2009 decemberi szegedi egyetemi nyílt nap.

Fogadalom, amit nem tartottál be:

Ha én azt mind felsorolnám.

Titok, amit mégis elmondanál:

Ha elmondanám, már nem lenne titok.

Könyv, amit még elolvasnál

Sok-sok-sok. Az első néhány, ami eszembe jut: Hemingway: Az öreg halász és a tenger; Stephen King: Az írásról; Samuel Beckett: Godot-ra várva; Biblia; Júdás evangéliuma; Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen… és még sok-sok-sok.

Lemez, amit még meghallgatnál

Csak azt tudom mondani, amit Hugi: „Avenged Sevenfold - Nightmare (legyen már 27-e!!! : ) )”

Film, amit megnéznél:

Casablanca

Hely, ahová még elmennél

Tibet, Isla de Cedros

Személy, akivel berúgnál:

Buffy, mert olyan már rég volt ; Jeka, mert vele meg lehetetlen J

Meredek dolog, amit eddig nem tettél meg:

Egy szál hátizsákkal nekivágni a világnak

Példakép, akivel dumálnál:

Tim Burton, Gabriel García Marquez

Történet, amit még nem mondtál el:

A gimiben egyszer véletlenül elraktam a fizika TZ füzetet a padra halmozott rengetek cuccal együtt. Mivel tudtam, hogy rosszul venné ki magát, ha utólag becsörtetnék vele a tanáriba, eldobtam a folyosón, mintha a tanár ejtette volna el. Bejött J

Utolsó vacsora:

Sajtos brokkolikrémleves, tepsiben sült pipicici currys-tejfölös mártással és sok sajttal, Rákóczi túrós, Piña Colada

Tárgy, amit vinnél a túlvilágra:

Egy okos kis szerkentyű, amin lehet írni, könyveket olvasni és zenét hallgatni J

Személy, akivel összefutnál odaát:

Radnóti Miklós, William Shakespeare, Wass Albert, W. A. Mozart, Kurt Cobain, The Rev, Heath Ledger… soroljam még?

Dal, amit a temetésedre választanál:

Eleven Hold: A fák istenéhez; Indica: In Passing

Az utolsó szó jogán:

„Szarok én a legyezőre, hiszen fúj a szél.” (G. G. Marquez)

Írjon még ilyet, akinek tetszik J